A Mi kis Életünk!

2014-es évünk nagyon jól indult. Csenge baba lassan de biztosan elindult. Már vagy 2 hónapja folyamatosan gyakorolgatta, de csak mint a kis egerek a fal mellett, és a bútorok mellett közlekedett. Aztán nagy meglepetésünkre, hogy biztosan ne felejtsük el a dátumot a Mi évfordulónkon (január 6.) úgydöntött, hogy egyedül és segítség nélkül elindul a "nagyvilágba". Sokat játszottam a gondolattal, hogy vajon milyen is lesz amikor kéz a kézben sétálunk, és amikor teljesen egyedül jön-megy ide-oda. Szó se róla leírhatatlan érzés volt, és ha repülni tudtam volna a boldogságtól aznap, szerintem a világűrből kiszálltam volna. Csodálatos érzés, látni ahogy az én kisbabám fejlődik. Viszont pedig megrémít a tudat, hogy borzasztó gyorsan megy az idő. Hiszen most született, és már megy, egyre önállóbb. Mire észbekapnék, már fel is nőtt :( Még mikor kisebb volt, szerettem volna ha nagyobb lesz, mert kíváncsi voltam, hogy milyen a hangja, hogy hogyan kúszik mászik, megy, hogy hogyan fejezi ki a kis érzelmeit. Imádom, ahogy bújik, puszilgat és megszeretget, ennél csodálatosabb dolog nincs is a földöm, mert tudom, hogy az Ő szeretete mindig őszinte lesz. De azért néha szeretném egy kicsit vissza azt a kis törékeny habcsókot, kicsit megdajkálgatni. Remek dolog vele felfedezni a világot. Látni ahogy szinte habzsolja a tudást, mert minden érdekli. 

A következő szintek amik szintén nagy dolgok, a beszéd, és a szobatisztaság. Útóbbitól egy kicsit félek,mert erőltetni nem akarom, de kíváncsi leszek hogyan is haladunk majd. De talán nem lesz vele gond, mint ahogy eddig is mindent szépen ügyesen megcsinált.

Mostanában viszont elég verekedős lett a kiscsaj. Olvastam, hogy ebben a korban kezdik kifejezni az érzelmeiket, és nem tudnak mit kezdeni az érzésekkel. Rájöttem, hogy nála inkább azért forul elő ilyen, mert ha valaki jön hozzán vagy éppen mi megyünk, akkor hirtelen le van "támadva", tehát egyből felkapjuk, babusgatjuk, megy az üngyi büngyizés, ami nem igazán tetszik neki, és ő így fejezi, ki, hogy hagyják már békén. Ami érthető is, mert mi nagyok sem nagyon szeretjük, ha hirtelen lerohannak minket, de nekünk meg van a lehetőségünk, hogy szóljunk, vagy tovább álljunk. Neki viszont ez még nem adatott meg, tehát ő a pofonokkal fejezi ki, hogy nem tetszik neki. Majd ha ő úgy dönt, hogy el telt a megfelelő idő, és megbarátkozik az illetővel, akkor úgy is oda megy. Ennek tudatában viszont okozhatunk egy két rokonnak barátnak kellemetlen perceket, mert azért megbántani nem akarjuk, mert akkor azt mondják, hogy ennyire féltem a gyereket, hogy még nem is engedem, hogy hozzá nyúljanak, vagy hagyom, hogy kénye kedvére, pofozkodjon, hajat tépjen, és csípjen...Szóval kellene egy közép út, ami mindenkinek jó lesz...remélem hamarosan megtaláljuk, és rájövünk mit is kéne tenni ilyen esetben :)

Holnap kapjuk meg a 15 hónapos oltásunkat, amitől egy kicsit tartok, nem is a szuritól, hanem a várható mellékhatásoktól. Bár eddig sem volt problémánk az injekciókkal, lehet fel sem veszi a kis szervezete, mert elég erős kiscsaj.

Hálaistennek a fogzás sem olyan vészes eddig!!! 6 fogacskával rendelkezünk már. Néha egy kicsit magasabb testhő, egy kicsit hasmenés...de nem mondható gázosnak. Remélem ezután sem fog... :)

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat