Egy új, csodás élet forrásai lettünk, 
minden nap együtt kelünk-fekszünk, 
ő lesz a mi pici gyermekünk. 

 

"Itt vagyok Anya, én már most is élek, 
törődj velem, hisz nagyon szeretlek. 
Engedd, hogy a világra jöhessek." 

Furcsa rosszullétekkel hívja fel a figyelmem, 
bolondozik velem, hogy észrevegyem, 
hiszen már két szív dobog bennem. 

Kicsi szíve izgatottan ver, csak várja szüntelen, 
hogy minél hamarabb megszülethessen. 
Szakadatlan ölelhessem én és a kedvesem.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

Csenge Baba születése

2012. október 22. 

 

 

 

 

2012. október 21-én vasárnap délelőtt az Nst vizsgálat nem mutatott túl nagy fájás tevékenységeket, azt gondoltam, hogy a következő csütörtökig kihúzom, és akkor mindenképpen megindították volna. Napközben különösen nem éreztem semmit, néha bekeményedtem, de nem hittem, hogy ezek akár már fájások is lehetnek. Aznap elég sok volt a tenni való, mivel akkor hozták a szoba bútort és azokat kellett letisztítani és helyre rakni.  Este 8 órakor hívott nővérem, hogy másnap mikor megyünk a következő vizsgálatra. Mondta hogyha éjjel nem lesz semmi akkor 9:30-kor mehetünk.Mondtam, hogy olyan furcsán érzem magam, mert 1 órán belül 3-szor volt hasmenésem, és egyre többször bekeményedek. Ha ő nem mondja, hogy ezek már a fájások lehetnek, mert az elején nem feltétlenül fontos fájnia, akkor én nem is gondolom, hogy aznap éjjel megszületik a babám. Mondta, hogy kezdjem el mérni az időt, és ha rendszeresek lesznek akkor bizony itt az idő. Hát mértem én, és úgy is volt rendszeresen jöttek a keményedések, amiket már egyre erősebben éreztem. Lezuhanyoztam és lelkileg próbáltam felkészülni az előttem álló eseményre. Jeleztük a szülésznőnknek Móninak, hogy 5-7 percente jönnek a fájások, de még nem olyan vészes. Ő azt mondta. hogy az még kevés, legalább 45másodpercig kell tartania és nem árt ha fáj. Akkor voltak kb 15 másodpercesek.01.30 körül már 30 mp volt, és Mónikánk felébresztése után :) mondta, hogy szépen lassan szedjük a cuccomat és induljunk el a kórházba. Meg volt a menetrend, hogy ki fog be vinni ha megindul, szomszédunk anyukája, vagy a testvére, de akkor úgyéreztem, hogy jobb ha nővéreméknek szólok, mert valahogy jobban érzetem magam egy családtagom körében ebben a fontos pillanatban. Furcsa volt a gondolat amíg vártam őket, mert tudtam, hogy többet már egyedül nem jövök haza, legközelebb már a kislányommal léphetem át a küszöböt.

 

Beértünk hamar a kórházba, ahol már vártak. Egy gyors vizsgálat után kiderült, hogy szűken 2 újjnyira vagyok nyitva. Felvettek az osztályra,azt mondta a doki bácsi, hogy hajnali 4 körül burkot repesztenek, majd megkaptam a beöntést ami a szüléshez képes gyerekjáték. Majd kiküldtek a folyosóra sétálgatni. Hamarosan vissza is hívtak és már 03:00-kor megrepesztették a burkot, ami nagyon fájt,  úgy éreztem, mintha ott helyben élve akarnának felboncolni, aztán az a különleges meleg érzés, mintha bepisiltem volna. Elfolyt a magzatvíz, illetve szépen lassan csordogált. Inenntől kezdve már erősebbek lettek a fájások, 2 percente jöttek. Közben berobogott a szülésznénik is, akinek láttára kisebb megnyugvás lett úrrá rajtam, és tudtam, hogy jó kezekben vagyok. Nyugtatgatott, és mondta, hogy kitartás lesz még rosszabb is :) addig amíg tudok sétálgassak. Jöttem mentem ott a kórházi folyosón, párom kíséretében akinek arcára kiült a rémület és a tehetetlenség, hiába próbálta leplezni. Mindkettőnknek furcsa volt ez a helyzet. A folyosón volt egy kórházi ágy arra hajoltam le, és egyik fájásnál párom, a másiknál pedig az anyukája próbálták enyhíteni a fájdalmamat. Ami addigra már olyan érzés volt, hogy így visszagondolva nem is tudnám mihez hasonlítani, csak azt tudom, hogy pokolian fájt a derekam.Amikor már nem bírtam sétálni, akkor bementem a szülőszobára. Úgy éreztem, hogy alul felül egyszerre akar belőlem minden kijönni. Tanácsot kértem, hogy hogyan tovább. Hogyan is lehetne csökkenteni a fájdalmat. Ráültettek egy hatalmas labdára, hogy ez segít, de sajnos nekem ez nem jött be, akkora már sehogysem volt jó.Hol a hányinger kapott el, hol a hasmenés, nem győztem a mosdóba "járni". Hajnali 4:30 körül felfektettek a szülőágyra és bekötötték az első adag oxitocint.Nagyon nehezen akart eltünni a méhszájm. Az infúzió után még erősebbek lettek a fájdalmak, amire azt hittem, hogy nincs tovább, és ott fogok elpatkolni. De magáról a fájdalomról sem gondoltam volna, hogy ennyire kemény. Sajnos egy kis gázon kívül más fájdalomcsillapítót nem kaptam, ami sokat nem ért csak kába voltam tőle. Néha tényleg olyan érzésem volt, hogy sosem lesz már vége. A szülőággyal szemben volt az óra amiről szinte le sem tudtam venni a szemem, úgyéreztem, hogy lépésben halad az idő. Ekkor már teljesen kiszáradtam, de inni nem ihattam, párom a szám szélét vizes ruhával törölgette. Drágám szinte egyik sarokból a másikba menekült a tehetetlenség elől. Azért neki sem lehetett könnyű ezt végig nézni, hogy akit szeret ekkora fájdalmakon megy keresztül, és a puszta jelenlétén kívül semmit nem tehet. Az idő szinte vánszorgott. Akármikor vizsgáltak még mindig kevés volt, hiába éreztem a "székelési ingert" nem nyomhattam.Csak szorítottam az ágynak a rácsát és azon voltam hogy lassan már letörik annyira fogtam. Aztán egyre jobban kezdtem elveszíteni a józan eszemet, és csak arra tudtam gondolni, hogy már nem sok, mindjárt vége. A második infúzió bekötése után nem sokkal azon kaptam magam, hogy körbe vesz a kis csapat. Kapom az instrukciókat, hogy mit csináljak. Már nagyon vártam ezt a pillanatot. Nagy levegő-benntart-nyom-a varázsszavak. Sajnos rövid ideig tudtam nyomni, mert rövid ideig tartottak a fájások. Aztán egyszer csak Apa hangját hallom-Huha-kint van a feje, hirtelen mindenki ránézett, hogy össze csúszik e vagy sem, de hála istennek nem volt semmi. Ügyesen állta a sarat. Majd egy újjabb nyomás amit vagy a 4. vagy az 5. lehettet pontosan nem emlékszem rá, hirtelen egy óriási megkönnyebbülést érzetem, és azt, hogy egy hatalmas valami kicsúszott belőlem. Leírhatatlanok azt ezt követő pillanatok. Ahogy az apuka egy olyan hangon szólal meg amit előtte még nem hallottam, olyan szeretet, nyugalom, béke, és őszinteség áradt az első Szia Kislányom! mondatból. Már ezért megérte. Csak néztem ahogy tisztítják, megszólalni nem bírtam, csak folytak a könnyeim. Ott volt előttem egy pici, nyálkás, magzatmázas, mindenféle színben pompázó kislány, az én kislányom. Amint a mellkasomra kaptam, és magamhoz szorítottam, ott tudatosult bennem, hogy anya lettem. Hihetetlen volt az egész. Rövid idő után elvitték lemosni, megmérni, és felöltöztetni. Reggel 7:18 perckor 3630 grammal, 56 centivel megszületett a kislányom Csenge Lili.

 A fájdalma nagy, de egy szót sem szól, 
mert nagy vágya lesz valóság mostantól. 
Verejték gyöngyözve testét járja 
és ő pici gyermekét alig várja. 

Szülésznő kedvesen rámosolyog: 
ma éjjel gyermeke már nem bent mozog. 
Elindult végre a kis jövevény... 
Az ablakon csillog a telihold-fény. 

Egy varázslatos pillanatban, 
a pici kis fej is a világon van. 
S miután mutatja kislány voltát, 
hangjával árasztja a szülőszobát. 

Boldogság járja át az anyukát, 
amikor meglátja a csöppnyi leányát. 
Örömtől ittasan érzi is már, 
hogy élnie érdemes ezek után.

 

 

Miközben a kislányt elvitték rendbe rakni, apa is bőszen követte a történéseket, ment és fotózott, hogy minden fontos pillanat meg legyen örökítve. Közben engem is kezdtek helyre rakni. "Megszabadultam" a méhlepénytől, ami nem volt egy szívderítő látvány. Szülésznénink, úgy forgatta mint, ha egy könyvet olvasott volna. :) Ezután ismét összehúzódásaim voltak,amik már nem voltak olyan fájdalmasak, mint a szülésnél, de elég kellemetlen volt. Összevartak, amire így vissza gondolva, majdnem jobban fájt mint a szülés. Apa életében először a karjai közt hozta be a már felöltztetett kislányunkat, akit már nagyon vártam. Rettenetesen furcsa érzés volt, hogy ő volt bennem 9 hónapon keresztül. Egy darabig még velem voltak, picit cicizett is, majd elvitték, hogy tudjak pihenni. Ám mikor egyedül maradtam, borzasztóan éles fájdalom, szinte úgyanolyan összehúzódás, mint a szülésnél. Rettenetesen fájt, és miután észrevettem, hogy nem múlik el, kiabáltam Mónikánknak, hogy valami nincs rendben. Jött is azonnal, és kiderült, hogy feltelt a méhem vérrel. Elkezdte nyomogatni a hasam, és mint egy kisebb szökőkút úgy spriccelt ki a vér. Ezt jó párszor eljátszották. Kicsit meg is ilyedtem amikor nem akart elállni. Kaptam az infúziót, injekciót, és jéggel is próbálkoztak, hogy visszahúzódjon a méhem. Majd következett a 2 órás megfigyelés a szülőszobán. Miután letelt áttoltak az osztályra ahol egy két ágyas szobába kerültem, és megkezdhettem a szülési fájdalmak kipihenését. 3-4 óra múlva kelhettem fel, amikor a nővérke segítségével sikerült elmennem wc-re. Majd ebéd után mondta a nővérke, hogy segít lezuhanyozni is. Közben már jöttek a csecsemő osztályról, hogy hozhatják e a babát, mondtam, hogy majd szeretnék lezuhanyozni, és utána persze. Sajnos sok dolga volt a nővérkének, és csak nem ért oda hozzám. Egy idő után megint átjöttek az csecsemősök, hogy most már behoznák a babát, mert eladja az osztályt a sírásával. Szinte hihetetlen volt amikor otthagytak a babával kettesben. Csak gyönyörködtem, és képtelen voltam felfogni, hogy mi történik. Amellett, hogy eléggé fájt mindenem, szinte el tudtam volna repülni a boldogságtól. Úgy gondolom, hogy nincsen ennél csodálatosabb érzés a világon. A kis rekedt hangja még a mai napig a fülemben van. :) A 4. napon pénteken mind a ketten makk egészségesen mehettünk haza, és kezdettük meg a kis közös életünket immáron a kisbabánkal együtt.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a világ Legjobb szülésznénijének Both Mónikának, aki nélkül nem tudom mi lett volna Velünk. A doktor bácsinak Dr Hegedüs Andrásnak, aki szintén fontos szerepet töltött be Csenge baba születésénél. Valamit Kovácsné Csalódi Ramóna csecsemő ápolónak, aki annyira jó barát, hogy annak ellenére, hogy nem volt műszakban, bejött és elátta a mi kis babánkat :) És mindenki másnak aki segített ebben a kilenc hónap, és a születés csodájában :)

 

 

 

 

Oldal: Csenge Baba születése
A Mi kis Életünk! - © 2008 - 2024 - mylovecszcs.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat